„Hatalmas élmény volt, míg élek, nem felejtem el! Abban az időben nem nagyon tolongtak erre a világsztárok… Az egész ország lázban égett, napokig hosszú sorok álltak a jegypénztárnál. Voltak, akik ott is éjszakáztak! Az egész Népstadion tele volt, egy tűt nem lehetett leejteni! Freddie Mercury hangjától el voltunk ájulva. Az egész tömeg őrjöngött! A végén pedig elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt-ot. Meg most is libabőrös leszek, ha rágondolok” – emlékszik vissza egy ismerősünk, Ildikó arra a fantasztikus, harminc évvel ezelőtti napra, amikor a Queen életében először a vasfüggönnyel elzárt Magyarországra látogatott. Vendégszerzőnk, Dalma alaposan beleásta magát a témába. Írásából pontosan kiderül, hogy mit jelentett mindez a nyugattól elzárt, a Kádár-korszakban sínylődő magyarok és a szocialista párt vezetése számára. Boldog Dalma írása.
–
Harminc évvel ezelőtt ezen a napon…
…közel 70.000 néző előtt adott koncertet a Queen zenekar Budapesten. 1986. július 27-én a mostanihoz hasonló hőség volt, a Népstadionban kora reggel óta folytak az ország első szuperkoncertjének technikai előkészületei. Épült a két és fél méter magas, negyven méter hosszú és tizenöt méter széles színpad, a zenekar közel háromszáz fős stábja órákon át szerelte össze a fényrendszereket, a hangosító berendezéseket és a pirotechnikai eszközöket. Ezzel párhuzamosan a stadion bejárata előtt izgatottan gyülekezett a közönség, többen már előző este megérkeztek, és autókban vagy sátrakban éjszakáztak, hogy kapunyitáskor a legjobb helyeket foglalhassák el.
A zenekar
A Queen 1986-ban tizenöt éves fennállását ünnepelte. Az együttes ekkor már több volt, mint egy nárcisztikus énekes, egy asztrofizikus, egy fogtechnikus és egy elektrotechnikus bandába tömörülése. Számaikat világszerte játszották a rádiók, videoklipjeiket a televíziók. Több tucat kis- és nagylemezük jelent meg, turnéikkal a fél világot bejárták. A Queen a nyolcvanas évek egyik legismertebb és legnépszerűbb együttese volt. A keleti blokk országaiba igen kevés jutott el a nyugati popkultúrából, de a Queen mégsem volt ismeretlen a magyar közönség számára.
A rajongók legnagyobb kincsei a külföldről behozott kazetták és ezek kalózmásolatai, a bakelitlemezek, a Poptarisznyából rögzített hangfelvételek és az ifjúsági magazinokban megjelent poszterek voltak.
A huszonhat helyszínből álló Magic Tourlemezbemutató turné különlegessége abban rejlett, hogy a zenekar a valaha összeállított legjobb fény-és hangtechnikát ötvözte a tagok egyedi színpadi jelenlétével, így a rajongók igazi modern zenei show-t láthattak.
A koncert
A másfél órás koncerten több mint húsz dal hangzott el, a számítógéppel vezérelt, több irányba mozgatható fényrendszerek, a hatalmas színpadot körbeölelő hangfalak a magyar közönség számára korábban nem tapasztalt koncertélményt jelentettek, a pirotechnikai eszközök, a ritmusra felvillanó reflektorok és füstjátékok a tetőpontig fokozták a hangulatot.
A zenekar tagjai ezer fokon égtek, Mercury az éneklés mellett hozta a tőle megszokott gesztusokat, fintorokat, fel-alá rohant pózolva a színpadon, csak a zongora mellett ülve pihent egy kicsit. A koncert közepéig a rajongók még csak nem is sejtették, hogy a Queen ezen kívül is egy hatalmas meglepetéssel készült.
A gesztus
A lírai blokkban a Love of My Life című szám Brian May akusztikus gitárkíséretével szólt, majd a dal végén Freddie Mercury izgatottan nézett ki a nézőtérre, a gitáros pedig ismerős dallamot kezdett el játszani.
A zenekar frontembere, az akkori popvilág egyik legnagyobb sztárja, aki provokatív előadásmódjáról, sok esetben polgárpukkasztó fellépéseiről volt híres, egy pillanatra megállt a színpadon és magyar nyelven szólt a közönséghez: „Tavaszi szél vizet áraszt…”
A tenyerébe felírt szövegből puskázott, bátortalanul és akcentussal szólt a magyar népdal, de ez akkor és ott senkit sem érdekelt, a közönség könnyes szemmel énekelt vele. A lüktető popkoncert egy pillanatra elcsendesedett, és a nagy showman egy kis időre levetkőzte minden manírját. Őszintén, egyszerű emberként állt közönség előtt.
Ebben a jelenetben nemcsak az volt a nagyszerű, hogy egy neves együttes ezt a gesztust megtette, (előzetesen készültek a dalra: az Intercontinental szálloda teraszán a magyar tolmács segítségével gyakoroltak, mert fontos volt, hogy jó kiejtéssel, a legautentikusabban szólaljon meg a dal) hanem az is, hogy a népdal megtalálta a közönség szívét.
Másfél perc erejéig a Queen zenekar kísérete mellett közel hetvenezer ember énekelt együtt az anyanyelvén, a vasfüggönnyel elzárt Magyarországon.
Ez olyan közösségi élmény volt az itteni fiatalok és a szabadságot sugárzó nyugati zenekar között, amely felejthetetlen pillanatokat szerzett. Arra a kis időre megállt az idő, szimbolikusan lebomlottak a falak, 1986. július 27-én, azon a forró vasárnapi estén a Queen és a magyar közönség igazi varázslatot teremtett.
A háttér
A Queen koncert a Kádár-korszak első jelentős könnyűzenei eseménye volt. Különös találkozásnak tűnt, hiszen a vasfüggöny mögötti magyar közönség korábban nem látott ilyen neves, modern nyugati show-t Budapesten, és a Queennek is ez volt az első kelet-európai koncertje.
A koncerthez több olyan esemény is kapcsolódik, amely a mai szemmel nézve már igencsak groteszknek hat. Önmagában már az a képzavar is érdekes, hogy „az épülő szocializmus” utolsó évtizedében felléphetett az a kapitalista zenekar, amelynek férfi énekese kedve szerint szerepel a színpadon lakkozott körömmel vagy kisminkelt szemmel, csillámló női dresszben vagy éppen egy szál bőrnadrágban.
Bár az akkori szerződés tartalma a mai napig üzleti titok, de tudvalevő például, hogy többéves szakmai egyeztetés előzte meg a koncertet, ám ezek ellenére sem tudtuk kifizetni a zenekar által kért gázsit. Végül a sok százezer dollárnyi deviza több, az MSZMP felügyelete alatt álló forrásból jött össze, de még így sem fedezte a Queen kiadásait. Többek között ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy koncertfilmet forgatnak Budapesten, melynek bevétele kizárólag a zenekart illeti majd meg.
Még az is érdekes, hogy az MSZMP KB Agitációs- és Propaganda Osztálya a nyugati nyitás jegyében ugyan engedélyezte az akkoriban kicsit sem konvencionálisnak tartott zenekar fellépését, mégis több ügynökjelentés készült a helyszínen.
Illetve a sajtó munkatársai is nehezen tudták eldönteni, hogyan interpretálják koncertet, ezért azt a stratégiát választották, hogy az eseményt izgalmas, várakozással teli cikkekkel vezették fel, majd néhány nappal később elmarasztaló, igazán lesújtó hangvételű koncertbeszámolókat közöltek…
Boldog Dalma
Kép forrása: ITT
Köszönjük Sandra, nagyon szép megemlékezés .